A krónikás megénekelte a nagy találkozást

Elmentünk pénteken forgatni.
Nem volt ott se a Pityinger, se a Váradi.
Persze, mert nem indultunk lopni.
Csak néztük, ahogy Gilbert, Kolos és Gabi…
Készíttette az új autósmozi…
És „junior kisfilm” alapanyagai (t).

Volt ott minden, mi szemnek szájnak ingere.
Persze, inkább ezekbe becsüccsenne…
A jónép egy része…
Vagy éppen én – he.
A vers megint kissé beteg – e.
A fotókhoz kell a hestegek serege.

Mert, képek is készültek szépszámmal.
Kolos érkezett a vagány Kiával.
Sámán hozta Gilbertet az „ötnullanyolccal”.
Poczak úr feszített a hibrid F Sporttal.
Jómagam gurultam az SUV Hondával.
Többen cseréltek volna biztos a bandával.

Hogy, mi a baj mégis eme sorokkal?
Azon kívül hogy reggel faragtam, még korgó gyomorral.
Elmondanám, ha tudnám, de nem megy azonnal.
Szülőm a rímeket buta nagy arcommal.

(Ide kellett volna még két sornyi, de a múzsa elment kávézni – így ez a versszak rövidebb lett.
Ráadásul képeket se’volt kedvem reggel válogatni, tehát az is elmarad a „záróakkord” előtt.)

Nem vagyok én mondjuk a Glázser Bozsó.
Sok büntettet hajtott végre a Kozsó…
A nyomorult hazai zenei életben.
Ha ez megzenésíteném, élhetnék szépen. Nem?
Persze, jobb ha inkább megint nem irok ma több sort.
Süt a nap szépen, inkább iszom egy jó SÖrt.