Insignia a költészet világnapjára

(Díszítő)szobrásznak tanultam, de érdekelt a festészet.
Hamarosan jön ismét a gyakori kertészet.
Kedvenc túrahelyem a természet.
Itt van újra a bugyuta költészet.

Költészet világnapnapja, március 21.
Kéne pár múzsa, vagy inkább tizenegy.
Tizenegy mint a falábú gyerekek,
Aki ma este újra csak lebőgnek.

De miként is jönnek e sorok most ide?
Mondanám én most rímben el izibe.
De nincs múzsa, nincs ötlet, nincs semmi se.
Pedig autóról kellene egy újabb kis versike.

Autóról, autóról, de mégis melyikről?
Tök mindegy, ha kész a vers, kezdhetem előlről,
A következő alanyról, de nem a végéről,
Ebből, mi jön ki? Nemtudom szegvégről.

Jöjjön talán az exkluzív Insignia?
Amit ha meglát, hát lefagy az ember fia,
Lefagy, mert színe annyira agyedi,
Úgy vélem a „fagyisták” tömege kedveli

Talán nem szúrja szemét a liláknak.
Azt éreztem vezetve, hogy sokan imádnak.
Pontosabban mindenhol megnéznek.
Ha áll a gép, a népek mellette szelfiznek.

De sokkal jobb, ha megy szalad, hasít.
A motorja közben egy picit sem ordít.
Belseje otthonos, kényelmes, elegáns.
Írtam egy teszteti. Olvasd el, rá se ránts.