A kötött pályás közösségi járművek biztonságát és kényelmét a közúti közlekedés rugalmasságával ötvözi egy japán újdonság. Az egyelőre kísérleti jelleggel működő vonatbusz alapját kiforrott Toyota Coaster modellek adják.
A japán Sikoku szigetén, Tokusima prefektúrában fekvő Kaiyō alig pár ezer lelkes városka, amelynek mostanáig talán a létezéséről sem tudott a nagyvilág. A helyi közösségi közlekedési vállalat, az Asakaigan Railway Company azonban olyan szolgáltatást vezetett itt be, amely egy csapásra felhelyezte a régiót a térképre.
A DMV (dual mode vehicle, azaz kettős üzemmódú jármű) voltaképpen sem műszaki, sem funkcionális szempontból nem forradalmi jelenség, ebben a formában azonban tudomásunk szerint senki nem ötvözte még a megoldásokat. Vasúti közlekedésre átalakított autóbuszok ugyan a világ minden pontján, így Magyarországon is futottak egy időben (itt az 1980-as években még egy modern, csinos prototípus: a MÁV Ikarus 260 is készült, kis forgalmú szárnyvonalak kiszolgálására), ám ezek végleges konverziók voltak, így közúton nem tudtak haladni.
A világ számos pontján ma is léteznek olyan buszvonalak, ahol az utasszállító járművek iránytartásáról különböző segédrendszerek (optikai vagy mágneses érzékelők, útszegélyek vagy egyedi vezetősínek) gondoskodnak, ám ezek használatához speciális pályát kell kiépíteni, így nem képesek használni a meglévő vasúti infrastruktúrát. Az olyan járműveket pedig, amelyek – leereszthető kerekek segítségével – aszfalton és sínen egyaránt tudnak mozogni, rendszerint a vasúti infrastruktúra (sínek, felsővezetékek stb.) karbantartására használják, utasszállításra nem.
A japán megoldás tehát a maga nemében ténylegesen egyedülállónak mondható. Olyan, speciálisan átalakított Toyota Coaster buszokat alkalmaznak, amelyek „típusidegen” csőrös orrának egyetlen funkciója van: használaton kívül ez a bájosan bumfordi idom rejti a behúzható vasúti tengelyt. Így sínpályákon ugyanúgy képes közlekedni a járat, mint országúton vagy városban. A Toyota Coaster persze nem egy Sinkanszen, de kötött pályán 60, aszfalton pedig 100 km/óra sebességgel tud haladni. Hogy ezt melyik hajtásláncával éri el, arról nincs információ; a Coaster piactól és kiviteltől függően benzin- és dízelmotorokkal, sőt, egy kis lökettérfogatú full hibrid hajtással is elérhető.
A szolgáltatást az hívta életre, hogy a több évtizeddel ezelőtt, vagy még régebben lefektetett sínek nyomvonala mentén mára erősen megváltoztak a demográfiai viszonyok. A vasút olyan településeket is érint, amelyek jobbára elhagyatottá váltak, ugyanakkor elkerül bizonyos, időközben fejlődésnek indult városokat. Másfelől viszont lehetnek olyan hegyvidéki, tengerparti területek, amelyek közúton csak kerülővel közelíthetők meg.
Mindkét közlekedési módozatra szükség van tehát, viszont önmagában egyik sem kielégítő. Ilyen helyzetben jelent gyors és hatékony megoldást egy olyan jármű, amely a síneken és az aszfalton egyaránt biztonságosan és megbízhatóan közlekedik.
Ez egyelőre az elmélet, és hogy a gyakorlatban is igazolják az elképzelés helyességét, a szolgáltató Kaiyō városában és környékén kísérleti jelleggel kezdett el üzemeltetni egy járatot. A mindössze néhány megállót összekötő útvonalon alig több mint fél óra alatt megy végig a vonatbusz.
Az érdeklődés ennek ellenére hatalmas: a járatra rendszerint elővételben kell megvenni a jegyet, az egyik állomáson pedig élményközpontot is létesített az üzemeltető társaság. Itt nem csak limitált kiadású emlékjegyeket, szerencsehozó amuletteket és egyéb ajándéktárgyakat vásárolhatnak az érdeklődők, de egy szimulátorba is beülhetnek. Itt a járat pilótafülkéjében elhelyezett kamera képe szolgáltatja a folyamatosan változó környezetet, így a gyerekek (és a lelkes felnőttek) tényleg úgy érezhetik, mintha a sínbusz volánja mögött ülnének.
Fotók: Autoblog, Autocar, Reuters
