Olyan régen jelentkeztünk.
Munka volt és feledkeztünk
a verseknek írásáról itt.
Pedig lett volna bőven mit
rímekbe szedni.
Lecsúsztunk, ennyi.
De jobb később, mint soha.
Jöjjön hát tesztautók sora.
Persze, nem sorban, hanem keverten.
Mert ihlet kell ide, hogy ne legyünk leverten.
És, Ti se legyetek nagyon
verve e soroktól agyon.
Jöjjön hát most mondjuk az Ignis.
Válság van. Nem megy a biznisz.
Kicsi Suzuki az viszont halad.
Nem írom ide, hogy akármi szalad.
Járt nálunk “régi” és Mild hibrid egymás után.
Be kell vallani, nézünk sután,
ha a lágy hibrid jön szóba.
Nem értjük pontosan ez miért jó ma.
Persze, azt értjük, hogy az EU szabályoz
meg ez az egyik megoldás ahhoz a szabványhoz
amivel megúszható a büntetés.
Gondoltuk, ennyi, nem több, és
be kell valljuk kissé tévedtünk
mert az “elektromosnál” jobb fogyasztást mértünk.
Autókat egymás után ugyanúgy használva,
kilométert menve szinte hajszálra
ugyanannyit a két más Ignissel.
Meg is lettünk győzve nagyjából az érvvel.
Mármint, hogy a Mild hibrid lehet egy átmenet,
amíg a gyártó nagy aksit nem tehet
ma még az autókba, sorra a gyárban.
Hamarosan jönnek a plug-in-ek – láttam.
Igazából nem is. Csak álmodtam.
Oké! Erről eleget írtam.
Üljünk csak be inkább az autóba.
Elég a tér! Akár négy nagy otromba
pasinak is elfér a feje, s lába.
Nagyobb a tér mint bárki is várta
volna kívülről az autót meglesve.
Jól érzi magát a sofőr, s az utasok teste.
Motorról nem írok! Nem nagyon szoktam.
Bordó, kék, fehér szín az nagyon ott van.
Nagyobb sebességnél tán kicsit hangos.
Egy kisautó ilyen ezt azért fontos
tudni mielőtt még pálcát törnénk felette.
Engem speciel bárhova vihetne.
Legyen hát most vége ennek a dalnak.
Zene nincs hozzá, de azért hagylak
kicsit megpihenni soraim után.
A verset írta Troll aki István
