Íme egy kabrió, az igazi férfiaknak
A vászontetőnek a terepjárók szegmensében is van létjogosultsága. Széles árspektrumban válogathat, aki szerint nincs annál természetközelibb, mintha felülről a szél és a napsugarak, alulról pedig sár és aljnövényzet veszi körbe az embert. Aki azonban igazán megszállott és igényes, nem az újdonságok között keresgél.
A vászontető egyidős magával a terepjáróval: gondoljunk csak a műfajteremtő katonai ősökre, a Willys MB-re, a Kübelwagenre vagy a korai GAZ-okra. A be- és kiszállást nagyban leegyszerűsítő, a környezet áttekintését elősegítő nyitott karosszéria békeidőben is praktikusnak bizonyult, így az első civil modellek gyakorlatilag kivétel nélkül elérhetők voltak lenyitható vászontetővel. Mára ez az irány jobbára kihalt.
Egészen más a helyzet, ha visszamegyünk pár évtizedet az időben, és a veterán terepjárók között keresgélünk – a probléma csak az, hogy itt rendszerint nemcsak a nyitott tetőn, hanem a karosszéria kirohadt elemein, korrózió rágta lyukain keresztül is kapunk a friss szellőből, a muzeális mechanika pedig alkalmas gyönyörködésre, esetleg vonulásra, de semmiképp sem normál használatra. Kivéve, ha egy olyan makulátlan állapotú Land Cruiserbe botlunk, amilyet a veterán luxusautók észak-amerikai specialistája, a harmincéves múltra visszatekintő Hyman Ltd. kínál eladásra.
A legendás, strapabíró Toyota Land Cruiser megdolgozott a hírnevéért. A megállíthatatlan katonai gépből kifejlődött polgári modellek, élükön az FJ25-össel 1954 óta építik a márka renoméját, egyszerű céltudatosságuk az ázsiai szolgáltatók és gazdálkodók, humanitárius szolgálatok és egyéb szervezetek kedvencévé tette őket. Az igazi evolúció akkor vette kezdetét, amikor az eredetileg tűzoltóautókhoz kifejlesztett 3.9 literes, soros hathengeres F-blokk megjelent a Land Cruiser kínálatában.
Ez a motor dolgozik a típusnak abban az 1957-es példányában, amely 2018-ban eleve jó állapotban került a Hyman birtokába, ahol aztán szó szerint makulátlanná varázsolták. A sötétzöld színvilág, valamint a civil verziókat a katonai járművektől megkülönböztető, diszkrét krómdíszítés határozottan korhű hangulatot teremt, amit az eredeti hűtőrács és fényszórókeretek koronáznak meg. A karosszéria színére fényezett felnikre korabeli abroncsokat és polírozott dísztárcsákat szereltek, a stílusos megjelenést egyetlen, oldalt elhelyezett pótkerék, valamint az elmaradhatatlan marmonkanna erősíti.
A hibátlan minőségű kivitelezés és a spártai egyszerűség varázslatos kombinációja a belső térben (illetve mivel se tető, se ajtók nincsenek, fogalmazzunk talán így: az ember és a gép elsődleges találkozási felületén) folytatódik. Az üléskárpit, a sebesség- és terepváltó karok szoknyája, valamint a kézifék borítása ugyanabban mély őzbarna színben pompázik, mint az ajtót helyettesítő szövetszalag. A felületek nem burkoltak, hanem fényezettek; a festéket gumiszőnyeg óvja az idő előtti kopástól. Határozottan elegáns részlet a műszerek testszínű számlapja. A 9 mérföldön álló számláló senkit ne tévesszen meg, ez minden bizonnyal a felújítás óta megtett távolságot jelzi – az FJ25-ösöket munkagépnek tervezték, nem vasárnapi kocsikázásra.
A 3.9 literes, soros hathengeres benzinmotor (F155) eredeti darab, a 105 lóerős blokk sorozatszáma megegyezik az alvázszám-táblán feltüntetettel. Táplálásáról vadonatúj porlasztó gondoskodik, a légszűrőház, a hűtő és az egyéb segédrendszerek a karosszériaszínhez igazodó, új festést kaptak, ahogy a felfüggesztés összes eleme is.
A még Land Cruiseres körökben is ritkaságszámba menő FJ25 ezen makulátlanul helyreállított példánya tökéletesen üzemképes, és bár talán kár volna lemezeit nehéz terepen kínozni, a mechanika több mint alkalmas a bevetésre. Az egyetlen érzékeny pont a vételár: az autót egy évvel ezelőtt 55 ezer 550 dollárért vásárolták meg egy nemzetközi aukciós ház árverésén, jelenlegi állapotában 69 ezer 500 dollárt, azaz 20,4 millió forintot kérnek érte. Ez rengetegnek hangzik, ám ha kicsit kutakodunk az interneten, két dolog tűnhet fel: az egyik, hogy gyakorlatilag senki nem kínál vászontetős FJ25-öst eladásra, a másik pedig, hogy azért a pár példányért, amely az elmúlt években mégis gazdára talált, ennél az összegnél is többet kértek (és kaptak) az eladók.
A közismertebb, könnyebben fellehető FJ40-essel ellentétben tehát a Toyota Land Cruiser FJ25 igazi szabadáras kuriózum, amely biztos befektetésnek ígérkezik, ha valaki kibírja, hogy ne vezesse rendszeresen. És ez az igazi dilemma.
Fotók: RM Auctions
