Toyota Corona SC400

Amennyiben a minden irányból nyitva hagyott motorteret nézzük, ez az alkotás hasonló az előző modellhez – kivéve, persze, hogy teljesen más. Az alapot nem holmi kitben megvásárolható, üvegszálas karosszéria, hanem egy valódi autó, méghozzá egy 1968-es Toyota Corona adta. A kétajtós kupé ültetett tetőlemezt kapott, és nyújtott tengelytávval készült fel a szervátültetésre; a műtétet a dél-kaliforniai Mitch Allread végezte el, a donor pedig egy Lexus SC400-as kupé volt.

A négyliteres, nyolchengeres alumínium szerkezetű 1UZ-FE erőforrással annak idején, a Toyota szokása szerint, a legváltozatosabb modellekben találkozhattunk, egy speciális kivitelű Hiace mentőautótól a gyár MR2-es alapú, Le Mans-i versenyautójáig, ahol rövid, de dicsőséges élete során pazar 600 lóerőt adott le. A versenyülések, az ablaküvegeket kiváltó plexilapok és a karosszérialemezek alatt kígyózó csőváz arra engednének következtetni, hogy a Corona Hot Rod is tuningolva kapta meg a nyolchengeres motort – ez azonban nem így van. Az alkotók megmaradtak a gyári 250 lóerőnél, viszont lecserélték a kipufogórendszert – a hangzás, állításuk szerint, „rabul ejtő”. A négyfokozatú Lexus automata váltóval szerelt autót eredetileg közúti túraversenyekre építette tulajdonosa, ám 2016 nyaráig, amikor egy árverésen új gazdához került, és eltűnt a világ látóköréből, erre nem került sor, mindössze 13 ezer, nyugodt kilométerrel az órájában kelt el 5,3 millió forintnak megfelelő dollárért.