Első a kutya

Először a kutyák esznek, először ők pihennek le az ellenőrző ponton leterített szalmára, a hajtók csak utánuk következnek. Ez a világ leghíresebb kutyaszánversenye, az Iditarod íratlan szabálya. Többek között azért, mert ember és állat csak így teljesítheti a „föld utolsó nagy versenyének” 1688 kilométeres versenytávját az alaszkai vadonban.

A mezőny hétfőn megérkezett a harmadik ellenőrző pontra, a Finger Lake-hez, ahol Szalay Balázs, az Opel Dakar Team pilótája, Szekeres Nóra, a TV2 csinos műsorvezetője, valamint a maroknyi magyar különítmény végigkövette, miként pihenik ki a mögöttük álló szakasz fáradalmait a versenyzők, akik néhány óra alvás után (legyen éjjel vagy nappal), már indulnak is tovább. Sőt, a mezőny eleje ezen a ponton még mindössze húsz-harminc percet pihen. 

„Ma körülbelül kétszáz kilométert tettünk meg, ez hómobillal tíz órát vett igénybe, de szerencsére mindenki jól bírta a tempót – mondta Szalay Balázs. – Ezt az egészet úgy kell elképzelni, hogy amikor utolérünk egy kutyaszánt, egy ideig megyünk mögötte vagy mellette, azután amint lehetőségünk nyílik rá, megelőzzük. Nem praktikus ugyanis együtt megérkezni az erdőbe, mert ott olyan szűk az ösvény, hogy lehetetlen előzni. Az időjárással szerencsénk van: ez már a harmadik év, hogy itt vagyok, de még sohasem volt ilyen gyönyörű, napsütéses idő, mint most.

A Finger Lake ellenőrző ponthoz ideális időpontban érkeztünk meg, majdnem az összes csapatot láttuk, azt, hogy miként gondoskodnak a hajtók a kutyáikról, hogy először leveszik róluk a kutyacipőt, amely a lábukat védi a futás során, azután ételt melegítenek nekik, majd pedig hagyják őket pihenni. S csak azután következnek ők maguk: esznek, és a szán mellett ők is lepihennek egy rövid időre. Az éllovasok még ennyit sem tesznek, ők nem akarnak időt veszíteni, főleg, hogy tudják, a legnehezebb szakasz még csak most következik… Érdekesség, hogy már most hatalmas az időkülönbség az éllovas és az utolsó helyezett között – ebből is látszik, hogy az esélyesek és a mezőny második fele más-más motivációval érkezik az Iditarodra. Van, aki nyerni akar, és van, akinek a célba érkezés is felér egy győzelemmel – már csak azért, mert utóbbit sem könnyű megcsinálni.”