A szerkesztőség házi költője, nem szép, de gavallér 
Belelendült a versírásba.

Az alábbi szösszenetet pattant ki a fejéből, egy új Honda Civic első pár tesztköre után:

…Jajj, Drága olvasók! Előre is bocsi!
Újabb nap jött el és újabb kocsi
Sokat mondták rám anno, hogy ronda
A parkolóban vár most a Honda

Nem is akármelyik, hanem a Civic
A fákon meg énekel a picurka Bibic
Egy, milyen rossz rím! Komolyan, nekem fáj
Álmaimban volt már egy ilyen Hondám

Mert formája szinte tökéletesre sikerült
Ráadásul, minden friss technika bekerült
A Civic autóba, mit a héten hajthatunk
Amerre járunk, a tekintetek csak rajtunk

Vörösben pompázik, akár egy sportautó
A napfénytető, természetesen nyitható
Belseje elegáns, kényelmes, álomszép
Rím szerint az jön, hogy elférhet három szék

Ez viszont nem igaz, mert fotelből kettő van
A hátsó sorban az utasok boldogan..
…Huppannak be szépen egymás mellé(je)
Reméljük a sofőrnek nem lesz nagy mellénye

Mondjuk a technika biztosan megvédi
Mégis jobb, haokosan tereli
Persze a gép fékez – ha kell – helyette
Sőt a sávba is vissza-vissza terelte

Ha a pilóta némileg picinykét elbambult
Most jöjjön az rímként, mondjuk, hogy lebarnult?
Ne jöjjön, mert nem tudjuk, hogy jönne ide
Jajj! Minden mondatba feltétlen kell ige

Faragjak még rímeket csákánnyal, baltával?
Vagy menjek és utazzak inkább a Hondával?
Ami csak egyliteres motort kapott
Meglepett, meggyőzött, néztem is nagyot

Vélemény, hozzászólás?